Nekünk, tatabányaiaknak nem kell különösebb magyarázat arra, hogy a cselgáncs és a kézilabda miként függ össze. A kulcsszavak: London, olimpia, sikerek. Amennyiben ez mégsem elég, akkor hozzáteszünk három nevet és kitisztul a kép: Csernoviczki Éva, Ungvári Miklós és Harsányi Gergő. A legutóbbi Kávéházi Estén ők voltak Schmidt Csaba polgármester vendégei, akikről többek között azt is megtudhattuk, hogy nekik, mint élsportolóknak is hihetetlen élmény volt egy "faluban" élni a világ legnagyobb sportolóival.

Első körben arról kérdezte beszélgetőpartnereit a városvezető, miként találtak rá a sportágra, amely mára már egybefonódik nevükkel, nem csak országunkban, hanem világszerte is. A válaszadás sorát Csernoviczki Éva kezdte, akinél elkerülhetetlen volt, hogy belecsöppenjen a judo világába, hiszen édesapja – Csernoviczki Csaba – tizenháromszoros országos bajnok cselgáncsozó. Éva elmesélte, hogy valójában tornásznak vagy teniszezőnek szánta édesapja, de egy alkalommal, amikor elkísérte egy edzésre apukáját és csak ő tudott megcsinálni egy feladatot, úgy gondolta megpróbálja, és ott ragadt a tatamin. Ezzel szemben Ungvári Miklósnak nem volt ilyen evidens, hogy judózni fog, hiszen neki népi tánccal indult a „karriere”, de ez nem kötötte le kellőképpen energiáit. A judo, szertartásokban gazdag világa, a ruha illata, a hajlongás és a szakszavak rögtön beszippantották Miklóst és beleszeretett a sportágba. Az olimpiai ezüstérmes sportolónk azt is elmesélte, hogy miután fél évig egy fekete-piros melegítőben edzett, és megkapta élete első judo ruháját, az első éjszaka abban is aludt. Ezt követően viszonylag hamar jöttek a sikerei és azóta, már az egyik öccse is sikeres cselgáncsozó – Rendőr VB ezüstérmes.

Harsányi Gergő "judós múltjáról" megtudtuk, hogy testvérével igen intenzíven püfölték egymást gyerekkorukban és kilenc év úszás után, középiskolában talált rá a kézilabdára. Gergő büszkén mesélt, tablójáról, amin serdülő úszó válogatottként Kovács Ágival közösen szerepel. A polgármester kérdésére azt is elmondta, hogy meglátása szerint meg van az előnye az egyéni és a csapatsportnak is. Míg az egyéni sportoló jobban megismeri magát, a határait, és például úszás közben van lehetősége visszamondani a leckét, vagy akár énekelgetni is, úgy a csapatsportban megengedett, hogy néha rossz napja legyen az embernek, mert a társai kihúzzák a csávából, valamint az öltözői hangulat fantasztikus, bár ennek részleteibe nem ment bele. Cselgáncsozóink a közel ötvenfős hallgatósággal azt is megosztották, hogy plusz teher egy olimpián az elsők között versenyezni, de utána sokkal önfeledtebben tudtak más versenyzők mérkőzéseire, megmérettetésére eljutni és szurkolni nekik. Harsányi Gergő mesélt arról is, hogy a tizennégy nap alatt lejátszott nyolc mérkőzés mennyire kimerítő és, hogy valójában sok minden azon múlik, mennyire tud regenerálódni az ember. Az olimpián Izland ellen vívott mérkőzés, természetesen nem maradhatott ki a beszélgetésből, hiszen az nekünk, szurkolóknak is életre szóló élmény volt, nemhogy annak, aki a pályán küzdött. Gergő mesélt arról a lélektani csatáról, ami rengeteget kivett a csapatukból, de mindannyian egyetértenek abban, hogy megérte.

A beszélgetés során felmerült az is, hogy milyen sok múlik azon, mennyire tud fejben ott lenni az ember az adott küzdelem során. Az olimpikonok meséltek arról is, hogy a sok magyar szurkoló jelenléte, szinte doppingként hatott rájuk és fontos volt, hogy mivel nem első alkalommal vettek részt olimpián, már nem vitte el őket annyira a forgatag. Zárásként mindhárman egyetértettek abban, hogy nehéz visszazökkeni a hétköznapokba egy ilyen kiemelkedő verseny után, de beindult mindenkinek az edzés és a bajnokságok, amik újabb kihívásokat jelentenek.

forrás: tatabanya.hu
fotó: Tatabánya Pont